A szellemi érettség fokozatai
A világban élő ’fenőttek’ többsége, még maga is gyermekember. És a szülői szerep csak ráerősít az ilyen gyermekember hiányosságaira, ami csak bánatot, keserűséget és kudarcélményt hoz. A szülő ugyanis, gyermeke felnőtté válása tükrében kényszerül szembenézni saját maga hiányaival.
És itt a döntő pillanat. Ahol választani kell.
Elfogadja-e a szülő saját gyermekét, mint vele egyenrangú ’felnőtt’ gyermekembert, aki pontosan annyit ér mint ő maga. Vagy sem. Ha nem, felnövekvő gyermeke menthetetlenül a hamis világkép csapdájába kerül, annak a téveszmének a fogságába, hogy lehet és kell is a szülőktől független életet élni; és hogy a felnőttség záloga minden ember számára az ’önállóság’. És így jut ez a sötét kor az egyedül álló és magányos emberek kárhozatára, ahol sok-sok ’felnőtt’ egy-én él, teljes elszigeteltségben egy darabokra szakadt világban.
A mai kor felnőtteinek világa inkább egy tébolyda zárkaira hasonlít, ahol mindenki a saját téveszméinek hódol a maga gumiszobájában.
Pedig higgyük el, nem ezért érkeztünk erre a világra! És gyermekeink sem ezért vannak itt.
Kommentáld!