Misztikus élmények

A misztikus élmények elsõ közös vonása a kimondhatatlanság, megfogalmazhatatlanság. Az élmény átélõi nem találnak szavakat, fogalmakat szellemi tapasztalataik kifejezésére, ezért gyakran élnek hasonlattal és szimbólumokkal. A misztikus kijelentések (különösen a zen-buddhizmusban) paradoxak. A nyelv hétköznapi valóságunk visszatükrözõdése.

Eredendõen túlélési harc során jött létre, hogy az emberek megérthessék egymást. A lelki, transzcendentális (érzékfeletti) "háttérrõl", ahová a misztikus behatol, a nyelv nem képes megfelelõen tudósítani.

A misztikus tapasztalatok másik közös vonása, hogy megszûnik a tér és az idõ. Az átélõ személy úgy érzi, hogy maga mögött hagyja tér és idõ hétköznapi világszemléletünk számára alapvetõ korlátait. Így már világos, hogy az élmények nem önthetõk szavakba, hiszen minden konkrét leírás térhez és idõhöz tapad.

A harmadik közös vonás az egység élménye. A misztikus megtapasztalja, hogy közte és a dolgok között nincsenek korlátok. Nem oldódik föl bennük, de érzi, hogy valójában minden Egy. Ennek magasabb formája a kozmikus egység élménye, az unio mystica, az ember egyesülése Istennel.

A negyedik közös tulajdonság a szentség élménye, ami mélyen átélt pozitív lelkiállapottal jár. Alázattal ismerjük föl a világ lényegét, értelmét és mélységét. Goethe Faustjával szólva ámulattal fedezzük föl, hogy mi az, ami "legbensõ lényegében összetartja a világot".

Bár a misztikus élmények igen illékonyak, átélõik mégsem érzik õket szubjektívnek, ellenkezõleg: meg vannak gyõzõdve élményük valódiságáról. Azonkívül a misztikus élmények mélyreható változásokat hoznak a személyiségben, egyértelmûen gyógyító hatásuk van.

A misztikus élmény elõsegíti a személyiség integrációját, utat nyit az alkotóerõ számára, elmélyíti megértésünket, türelmünket és szeretetünket. A pozitív beállítódás révén életünk gazdagabbá válik, segítõkészségünk, felelõsségérzetünk a teremtés megõrzése iránt egyre jobban kibontakozik. A misztikus élmény hatással van a világszemléletre is.