A meditáció a módosult tudatállapotok egyike (álom, hipnózis, lepke effektus, autópálya hipnózis, megszállottság, halálközeli élmény stb.), melyek spontán történnek meg, vagy képesek vagyunk előidézni különböző segédeszközökkel. Ilyen eszköz a meditáció, mely lehet vezetett vagy vezetésnélküli, és igen sok formája létezik. A vezetett meditáció a gyakorlatban azt jelenti, hogy a meditációt vezető személy szóbeli képekkel irányítja a résztvevő személyek gondolatait, megteremtve ezzel a belső békét és a nyugalmat, kizárva az elme állandó munkálkodását. A meditáló személy így képessé válik a felsőbb világokból érkező információk, tanítások befogadására.

ÉLJ A JELENBEN!

Észrevetted már, hogy szinte sohasem attól félsz, ami éppen most történik? Mindig csak attól rettegsz, ami később megtörténhet. Gondolataink túl sokat kalandoznak a jövőben, és ez okozza a bonyodalmakat.

A megoldás: Élj a jelenben!

Ha a jövőre gondolsz , sokszor megcsap az idegesség szele. A jövő mindig mozgásban van, de miért is aggódnál olyasmi miatt, ami vagy megtörténik, vagy nem? Az aggodalom egyszerűen csak egy szokás. A legbiztosabban úgy lehet tőle megszabadulni, ha a helyére pozitív gondolatokat ültetsz el.

Egy másik érdekes jelenség, hogy a félelem többnyire akkor lép fel, amikor nem vagy tevékeny! Abban a pillanatban, amint belefogsz valamibe, és cselekedni kezdesz, a félelem alábbhagy. De ez egy másik törvényszerűséghez is elvezet bennünket,  mivel akkor keletkezik energiád, bármibe is kezdesz, miután belevágtál! A jelenben élni annyit jelent, hogy kezdeményezünk és cselekszünk, anélkül, hogy a következményektől félnénk. Amikor a jelenben élünk, elűzzük elménkből a félelmet. A jelenben élni annyit tesz, hogy a tudatunkat tágítjuk, annak érdekében, hogy a jelen pillanatot élvezetesebbé tegyük.

Az idő csak egy illúzió, az elme szüleménye. A múlt és a jövő igazából sehol sem létezik - az elménket kivéve. A múlt halott, miért is háborgatnánk? Talán csak azért, hogy tanuljunk belőle. Ami elmúlt, az elmúlt, a múltat megváltoztatni nem lehet A jövő pedig csak egy feltételezésekből szőtt elképzelés, és úgyis olyan lesz, ahogy a jelenben élünk. Mi teremtjük meg elménkben.

A meditációval elérhető felsőbb tudatosság az időn kívül létezik - ami az életben az örök jelennel egyenlő.

A POZITÍV GONDOLKODÁS

A meditáció egyik idős nagymestere, mivel az ő korában még alig voltak kőművesek, önmaga építette kis menedékházát. Szerény hajlék volt, nem nagyobb egy kunyhónál, de téglából épült. Alig fejezte be a munkát, amikor váratlanul betoppant hozzá  egyik tanítványa. A fiatalember szóvá tette, hogy az egyik falban a falat alkotó ezer tégla közül kettő is kilóg egy kissé. A mester mosolygott. „Remélem - mondta -, észrevetted a másik 998 téglát is, ami egytől-egyig szépen fekszik egymáson."

Ugye ismerős a példa? Hány olyan embert ismerünk, akik mindenben csak a rosszat veszik észre, és csodálkoznak, ha az életük nem működik? Egy másik ok, amiért feltétlenül szükség van a pozitív gondolkodásra, azon a felismerésen alapul, hogy bármire is gondolunk, azt vonzani kezdjük.

Ez azért van így, mert elménk képekben működik. Amikor arra gondolsz, amit nem akarsz, hogy megtörténjen, akkor elmédben kialakul egy kép arról, amint éppen megtörténik. És elméd az egyetlen rendelkezésre álló képpel kezd el működni! Ha félünk, félelmünk tárgyát mi magunk idézzük meg, így hát gondoljunk mindig inkább arra, amit szeretnénk, ha megtörténne velünk!

A rendszeres meditáció segítségével folyamatosan emelhetjük tudatosságunk szintjét, ezzel életünk minden területén fejlődést érünk el, anélkül, hogy az elérendő célokra külön-külön kellene koncentrálnunk. Nyugodtabbak, összeszedettebbek, produktívabbak leszünk - céljainkat elérjük, és emberi kapcsolataink is javulnak.

Amíg folyamatosan harcolunk azokért a dolgokért, amelyeket meg akarunk szerezni, legyen az egy jó munka, pénz, boldog párkapcsolat vagy bármi más, addig elménket a tudatosság alacsonyabb szintjén működtetjük, ezért így gyakran előfordul, hogy nem érjük el a céljainkat.

Amikor a meditáció során visszaszorul a racionális, aktív gondolkodás, akkor kap esélyt a felsőbb tudatosság arra, hogy hatással legyen az elmédre. A felsőbb tudatosság nagyon is valós dolog. Életünk során számtalanszor találkozunk vele egy-egy felvillanás erejéig, ilyenkor végtelen békességet, áhítatot érzünk. A mindennapokban persze, mivel elménk a gondolkodás szintjén működik, ritkák ezek a pillanatok.

Az intuíció a felsőbb tudatosság intelligenciája, ezért jóval megbízhatóbb a mindennapok normális gondolkodásánál. Ez a veled született intelligencia azonban csak korlátozottan működhet, amikor egy rakás gondolat kering a fejedben.

A szakértők szeretik a meditációt a nyugodt éberség állapotaként meghatározni. Az elme ellazult, de mégis aktív. A meditációban megélt tudatállapotot megkülönböztetik az ébrenléti vagy alvásra jellemző tudatosságtól, mert ilyenkor egyszerre vagyunk nyugodtak és koncentráltak is.

A meditáció a leghasznosabb időtöltés mindazok közül, amit az ember valaha is kitalált. Ha az egészséget valódi értékén kezeled, a napi kétszer tizenöt perc, amit a gyakorlásnak szentelsz, gazdag emberré tesz.

Minden valódi gyógyulás belülről fakad. A meditáció stresszoldó és pihentető hatása nagymértékben felerősíti testünk öngyógyító képességét, ezért nem meglepő, hogy a rendszeresen meditáló jógik és szerzetesek igen magas kort érnek meg, mert a valódi egészség nem a betegség hiánya, hanem tökéletes életkedv, amit a szervezet energiával és élettel teli működése alapoz meg.

Elméd úgy viselkedik, mint a mágnes, azt vonzza magához, amire gondolsz. Akik pozitívan gondolkodók, a lehetőségekre összpontosítanak, ezzel mozgásba lendítik a dolgokat.

TEST-ELME KAPCSOLATA

A stressz egyszerre testi és szellemi jellegű folyamat. Az elme és a test szoros kapcsolatban áll egymással, hiszen testünk minden egyes porcikája az idegrendszeren keresztül összeköttetésben van az aggyal.  Tehát ami hat az elmére, az hat a testre is, és viszont. A sportolás remek példa erre. A test-megtornáztatása arra készteti az agyat, hogy endorfinokat szabadítson fel. Ezek az enzimek pedig az agy természetes kábítószerei (ópiátjai), ezért gyakran „boldogsághormonoknak" is nevezik őket. Mindez fordítva is igaz: amikor jól alszol, az elme megpihen, ami az idegek és izmok ellazulását eredményezi.

AZ IZOMTÓNUS JELENTŐSEGE

A feszülő izom valójában folyamatosan dolgozik, rostjai állandó összehúzódásban vannak, ami komoly energiát igényel. Ez szüntelenül emészti a szervezet energiatartalékait, a feszült emberek ezért fáradékonyabbak. Az izomfeszülés fenntartásához az impulzusokat szállító idegpályáknak is szüntelenül dolgozni kell, ez további energiát von el. Ráadásul a sűrű impulzusok az idegrendszert is túlérzékennyé teszik, amitől feszültnek és ingerlékenynek érezzük magunkat. A gerinc környéki izmok krónikus túlfeszülése a hátgerincproblémák egyik leggyakoribb oka, és ennek gyakorta idegbecsípődés a vége. Ez nemcsak hihetetlenül fájdalmas, de egyéb egészségügyi problémákat is okozhat, minthogy épp ezek a gerincidegek szabályozzák a test legtöbb szervét és mirigyeit. Például a fejfájásnak és migrénnek sokszor a nyaki izomfeszülés vagy idegbecsípődés az oka. Mivel a nyaki idegek is az agyba futnak, ehhez általában még fáradtság és rossz alvás is társul.

A gerinc más területein kilépő idegek kapcsolatban állnak az érfalak izomzatával is. Ha esetleg ezek közül csípődik be valamelyik, az érfalak, akár a többi izom, összehúzódnak. Ez a jelenség az ér szűkülő átmérője miatt nemcsak némely szervek vérellátását csökkenti, de magas vérnyomást is okoz. 

ALVÁSPROBLÉMÁK

Elvileg minden reggel úgy kellene ébrednünk, hogy frissnek, életvidámnak érezzük magunkat. Hát valljuk be, ez azért nem mindig sikerül így. Az ok persze az alvás körül keresendő. Gyakran előfordul, hogy az este ágyba cipelt feszültségek miatt nem alszunk elég mélyen és pihentetően, de az is lehet, hogy csak túl rövid volt az éjszaka. Előfordulhat, hogy egyszerűen valamilyen fizikai kényelmetlenség akadályozza meg az ellazult, pihentető alvást.

A meditáció ilyenkor is hasznunkra válik. A gyakorlás során idegrendszerünk naponta kétszer is kap egy kis ráadást a valódi pihenésből, ezzel kiegészíthetjük az elmúlt esti pocsék alvást, és megmenthetjük a napot. Kísérleti tény, hogy alvás alatt és meditációban egyaránt lelassul az anyagcsere. Ez azért fontos jelzés számunkra, mert az anyagcsere állapota a test nyugalmának fokmérője (a lassú anyagcsere azt jelzi, hogy a szervezet nyugalmasabb állapotban van, ezért lassabban alakítja át a táplálékot energiává, és oxigént is kevesebbet használ fel). A meditáció még az alvásnál is jobban lassítja az anyagcserét. Az alvás ideje alatt négy-öt óra is kell ahhoz, hogy az anyagcsere nyolc százalékkal csökkenjen, míg a meditációban harminc perc alatt képes akár húsz százalékkal is lassulni. Így hát a meditáció lényegesen rövi­debb idő alatt sokkal alaposabb pihenést eredményez, mint az alvás.

A meditáció alatt megpihen az idegrendszer, és az agy később valódi csúcsformáját képes nyújtani. A valódi pihenés ellazítja az idegrendszert, és hozzásegíti ahhoz, hogy energiával töltődhessen fel.